La sua morte
Ferenc atya halálának körülményei
Kun Béla hatalomra
kerülésével 1919. március 19-én, valamint a Tanácsköztársaság megalakításával
március 21-én egy tudatosan felépített egyház- és vallásellenesség vette
kezdetét. A vörösterrornak jelen tudásunk szerint kilenc katolikus papi
minőséggel rendelkező, egy kivégzett és egy börtönben elhunyt apáca áldozata
volt. Közülük mindössze egyet, a fülesi (Sopron vm.) „ellenforradalmi felkelés
vezetésében bűnösnek talált” Szemelliker Antal plébánost végezték ki „forradalmi
törvényszéki ítélet” alapján. A többi haláleset a terrorkülönítményi önkénynek
tekinthető.
Június 3-4. (kedd-szerda)
Mint mindenütt: Császáron is voltak követői a bolsevik tanácsköztársaságnak. 1919 júniusában felröppent a hír, hogy megbukott a vörösök rendszere. Ennek hatására a kommün helyi tagjait a falu jogosan feldühödött népe őrizetbe vette. Abban, hogy ez az esemény véráldozat nélkül történt, nagy szerepe volt Ferenc atyának, aki lelkére kötötte a híveknek, hogy minden erőszakoskodástól tartózkodjanak. Június 4-én küldöttség érkezett a plébániára azzal a céllal, hogy szerették volna, ha Ferenc atya elmenjen a községházára és az alakuló új tanácsnak a vezetője legyen. Egészségügyi állapotára hivatkozva visszautasította a felkérést, és ugyanazon alkalommal meglátogatta a munkástanács bezárt tagjait. Hangsúlyozta, hogy elítéli a leszámolást. Három tanú is, kettő a rabok közül (Mihály atya, Körmendi István és Búzás József) vallotta, hogy látogatása békés szándékú volt, bűnbánatra, gyónásra intette őket.
Június 4. (szerda)
Erről a császári megmozdulásról értesült a tatai kormányzótanácsi biztos, Lantos (Löwy) Bertalan, aki rendkívüli intézkedéseket tett, s június 4-én egy munkásokból álló fegyveres alakulat szállta meg a községet. Még két vörösgárdista csapat érkezett: Budapestről és Tatabányáról (Horinek Ferenc vezetésével). Búzás József elmondása szerint a tatai csoport már azzal a szándékkal érkezett, hogy akasszák fel a csuhást.
Amikor a falut megszállták a vörösgárdisták, megkezdődött a forradalmi kormány elleni összeesküvésben részt vettek letartóztatása. Az első letartóztatott a falu jegyzője, Szakáll Rezső volt, utána a katonák a plébániára mentek, ahol a káplánnal találkoztak és keresték az öreg papot (Ferenc atyát). A káplánt elvitték kihallgatásra, és azzal a váddal, hogy rejtegeti az öreg plébánost, fogva tartották. A plébánián dolgozó egyik alkalmazott (Piri Imréné) azonban elárulta, hogy az öreg plébános a templomban rejtőzködik és így letartóztatták.
A tárgyalás
A forradalmi tanács tagjaiból alakult meg a bíróság. Kimondták, hogy a helyi legfőbb ellenség maga a plébános.
Lantos Bertalan (32 éves, budapesti lakos, géplakatos) kormánybiztos volt a bíró és Katona Sándor (budapesti lakos) a vádló. Szabó András (30 éves, komáromi lakos, orvosi műszerész) volt Ferenc atya védője. A kivégző osztag tagjai voltak: Gyuris Lajos (22 éves, budapesti lakos, géplakatos), Horinek Ferenc (27 éves, tatabányai lakos, bányász), Körmendi István (25 éves, császári lakos, földműves), ő szerezte be a bitófát.
Kuzmisch Gusztáv (25 éves, budapesti lakos) a Budapestről érkezett 300 fős csapat vezetője volt.
Lantos Bertalan már a
tárgyalás előtt elrendelte a bitófa felállítását, és több megjegyzéséből is
kitűnt, hogy a pap kivégzése a fő cél, habár 16 letartóztatott volt a községházán.
Június 4-én este 11
óra körül a plébánost elvitték a plébániára azzal a céllal, hogy megszerezzék a
plébánián található készpénzt. Miután megszerezték a pénztári ládát, a
plébánián maradtak, és Ferenc atya az ágyában, szigorú katonai ellenőrzés
mellett tölthette az éjszakát.
1919. június 5. (csütörtök) - a Budapestről érkezett bíróság
Csütörtök reggel Körmendi István megkereste a falu asztalosát, hogy megrendelje az akasztófa elkészítését. Az asztalos, mivel letartóztatással fenyegették, elkészítette a közel háromméteres bitófát.
A plébános és a lakosság is azt hitte, hogy Budapestre fogják majd szállítani bírósági tárgyalásra, de nagy meglepetésére a községházára vitték. Közben kidobolták, hogy népgyűlés lesz a községházán, amelyen mindenkinek, még a gyerekeknek is részt kell venniük, és ha a katonák valakit otthon találnak, azonnal lelövik. Így aztán a falu lakossága előtt zajlik a tizenhat letartóztatott tárgyalása.
A községházán a per elhúzódott, a vádlottak kiválthatták magukat pénzbefizetéssel, amit többen meg is tettek, de a plébánosnak nem adtak ilyen lehetőséget. A per ideje alatt, míg Ferenc atya várakozott a sorára a tanácsteremben, Szabó káplán meglátogathatta. Visszaemlékezése szerint, a tanácsteremben nem zavarták őket, nyugodtan meggyóntathatta, az atya elmondta az utolsó rendelkezéseit a végrendeletével kapcsolatban, kiket értesítsenek a családjából, és hogy tájékoztassa az egyházmegyei hatóságot is a haláláról. Békésen, nyugodtan imádkoztak (a hét bűnbánó zsoltárt és a miserere-t), míg a tárgyalásra vártak, mert Ferenc atya biztos volt abban, hogy kivégzik, és a tárgyalás csak színjáték. A várakozás ideje alatt ő bátorította és vigasztalta a káplánt.
A falu lakosainak visszaemlékezései szerint megpróbálták kiváltani Ferenc atyát, mint a többi fogvatartottat, ökröket ajánlottak ellenértékként a szabadulásért, de a fogvatartói ezt a lehetőséget visszautasították, egyértelmű volt, hogy a cél a pap kivégzése.
A tárgyalás a községháza előtt, nyilvánosan, a falu lakossága előtt zajlott. Minden gyanúsítottat ellenforradalmi tevékenységgel vádoltak meg. A káplán elmondása szerint a per kezdete előtt a vörös katonák kipróbálták a bitófát és hangosan üvöltözték, hogy „elbírja a papot”.
A vádak felolvasása után felszólították Ferenc atyát, hogy válaszoljon a vádakra. Válaszában ártatlannak vallotta magát és Jézus kivégzésére utalt, hogy őt is ártatlanul ítélték el, mint most őt. „Ő segít nekem, ha meg kell halnom, mert érte lettem pap, az igazság papja.” A bíróság egyhangúan golyó általi halálra ítélte. A védő enyhítést kért, és csendesebb kivégzési módot, az akasztást kérte, amit a bíróság el is fogadott. Habár köztudott, hogy a golyó általi halál sokkal kíméletesebb, úgy tűnik, hogy ebben is a rosszindulatuk, a pap elleni gyűlöletük fejeződött ki.
A többi vádlott
esetében: hét polgárt halálra ítéltek, tizenhatot pedig súlyos
fegyházbüntetésre. Ugyanaz a védő az ő esetükben is enyhítést kért, és a
fegyház- és halálbüntetéseket pénzbírságra módosították.
Mikor Ferenc atya
nyakán volt már a hurok, akkor még utoljára szólt híveihez. Az ott elhangzottak
olvashatók Wohlmuth Ferenc síremlékén is: „Elmegyek,
mert elveimért pusztulnom kell. Sokat dolgoztam értetek, hogy boldogok
legyetek. Ezért csak imáitokat kérem. Isten veletek!”
Június 6. (péntek) a temetés napja
Lantos elvtárs először csak a holtest elhantolását engedélyezte, később több lakos kérésére megengedte a koporsós temetést. A temetésre június 6-án délután került sor az egész falu jelenlétében.