Csütörtök reggel Körmendi István megkereste a falu asztalosát, hogy megrendelje az akasztófa elkészítését. Az asztalos, mivel letartóztatással fenyegették, elkészítette a közel háromméteres bitófát.

A plébános és a lakosság is azt hitte, hogy Budapestre fogják majd szállítani bírósági tárgyalásra, de nagy meglepetésére a községházára vitték. Közben kidobolták, hogy népgyűlés lesz a községházán, amelyen mindenkinek, még a gyerekeknek is részt kell venniük, és ha a katonák valakit otthon találnak, azonnal lelövik. Így aztán a falu lakossága előtt zajlik a tizenhat letartóztatott tárgyalása.

A községházán a per elhúzódott, a vádlottak kiválthatták magukat pénzbefizetéssel, amit többen meg is tettek, de a plébánosnak nem adtak ilyen lehetőséget. A per ideje alatt, míg Ferenc atya várakozott a sorára a tanácsteremben, Szabó káplán meglátogathatta. Visszaemlékezése szerint, a tanácsteremben nem zavarták őket, nyugodtan meggyóntathatta, az atya elmondta az utolsó rendelkezéseit a végrendeletével kapcsolatban, kiket értesítsenek a családjából, és hogy tájékoztassa az egyházmegyei hatóságot is a haláláról. Békésen, nyugodtan imádkoztak (a hét bűnbánó zsoltárt és a miserere-t), míg a tárgyalásra vártak, mert Ferenc atya biztos volt abban, hogy kivégzik, és a tárgyalás csak színjáték.  A várakozás ideje alatt ő bátorította és vigasztalta a káplánt.

A falu lakosainak visszaemlékezései szerint megpróbálták kiváltani Ferenc atyát, mint a többi fogvatartottat, ökröket ajánlottak ellenértékként a szabadulásért, de a fogvatartói ezt a lehetőséget visszautasították, egyértelmű volt, hogy a cél a pap kivégzése.

A tárgyalás a községháza előtt, nyilvánosan, a falu lakossága előtt zajlott. Minden gyanúsítottat ellenforradalmi tevékenységgel vádoltak meg. A káplán elmondása szerint a per kezdete előtt a vörös katonák kipróbálták a bitófát és hangosan üvöltözték, hogy „elbírja a papot”.

A vádak felolvasása után felszólították Ferenc atyát, hogy válaszoljon a vádakra. Válaszában ártatlannak vallotta magát és Jézus kivégzésére utalt, hogy őt is ártatlanul ítélték el, mint most őt. „Ő segít nekem, ha meg kell halnom, mert érte lettem pap, az igazság papja.” A bíróság egyhangúan golyó általi halálra ítélte. A védő enyhítést kért, és csendesebb kivégzési módot, az akasztást kérte, amit a bíróság el is fogadott. Habár köztudott, hogy a golyó általi halál sokkal kíméletesebb, úgy tűnik, hogy ebben is a rosszindulatuk, a pap elleni gyűlöletük fejeződött ki.

A többi vádlott esetében: hét polgárt halálra ítéltek, tizenhatot pedig súlyos fegyházbüntetésre. Ugyanaz a védő az ő esetükben is enyhítést kért, és a fegyház- és halálbüntetéseket pénzbírságra módosították.

Mikor Ferenc atya nyakán volt már a hurok, akkor még utoljára szólt híveihez. Az ott elhangzottak olvashatók Wohlmuth Ferenc síremlékén is: „Elmegyek, mert elveimért pusztulnom kell. Sokat dolgoztam értetek, hogy boldogok legyetek. Ezért csak imáitokat kérem. Isten veletek!”